1. fejezet Skyler

Már nagyjából 1 órája ültem a földön és vártam. Mikor haza értem, keserűen vettem tudomásul, hogy nincsen kulcsom és otthon sincs senki. Ujjaimmal türelmetlenül zongoráztam a padlón. Azon gondolkodtam, hol lehetnek a többiek.  Cry és Jenna nagy valószínűséggel még a diszkóba vannak. Hamy pedig… nos, Hamy-ről pedig fogalmam sincs, megint kinek a hátát karmolja véresre. Én Mat-től jöttem el, miután közölte, hogy senkitől nem akar semmit, köztük tőlem se. Mondjuk ez egy elég érdekes helyzet, tekintve, hogy nem egyszer téptem szét a lepedőt alatta és, hogy többet tudok róla bárkinél. De ha a legőszintébb akarok lenni, akkor leszarom. Én is basztam már így át srácokat, elhitettem velük a lehetetlent, ők meg, mint én reggel a fájdalom csillapítót, simán bevették.

Végül meguntam, hogy a földön porosodjak. Amiről persze megint eszembe jutott valami kreatív dalszöveg.

„Én pedig a földön vagyok eltiporva végleg, nem érzek mást csak cseszett nagy ürességet.”  Nos, tudom, hogy nem vagyok egy Shakespear . De a jelenlegi felállásban, igen ideillőnek találtam a szavakat. Tehát, felálltam, leporoltam magam és neki indultam az éjszakának.

Amint kiértem, előkaptam a cigis dobozom, kihúztam belőle egy szálat és rágyújtottam. Még most sem értettem, hogy szokhattam rá, hiszen nem volt benne semmi különlegesség, ellenben már csak megszokásból is szívtam. Kint az utcán sokan megbámultak a ruhám miatt, de mit akar

az ember egy halloween-i jelmezben? Ráadásul büszkén lépkedtem a törött szárnyaimmal és az ördögfarkammal, kezemben a szimbolikus glóriával. A fekete ruha kihangsúlyozta minden porcikám és a vörös öv a csípőmön mindent vitt. Megigazítottam a hajam, hogy az ördögszarvak csak kicsit kandikáljanak ki alóla, pont, ahogy kell, mintha pont most vedleném le az angyal külsőm. Ha nem is öltöttem volna ilyen maskarát, akkor se néznének át rajtam, már csak a 180 cm-ért sem.

Útközben találkoztam vérfarkassal, boszorkánnyal, ördöggel (azonnal végig mértük egymást) és egyéb, számomra meglepő figurákkal.

Már nem voltam messze a diszkótól. A lábam viszont kezdte megadni magát az új fekete balerina cipőmben, ezért lekaptam és mezítláb folytattam az utamat. A bejáratnál megállítottak a kidobók, hogy pecsétet nyomjanak a kezemre, de villámgyorsasággal mutatattam fel bal kézfejemet, hogy ma este jártam már itt. Beléptem a diszkóba, és körbepásztáztam. Hatalmas tömeg volt, a bárpultnál szintúgy, és a barátnőimet sehol nem láttam. A koboldok, boszorkányok, zombik egyvelegében megpillantottam a két riszáló hulla hercegnőt. Megindultam feléjük. Háromlépésnyire voltam tőlük, amikor elkapta a csípőmet egy majd’ 2 méter magas srác és magához húzott. Morcosan a szemébe néztem, ő pedig meglepetten engedett tovább. Oda mentem hozzájuk és kiabálni kezdtem, hogy megértsék, amit mondok a hangos zene mellett:

- Mikor jöttök haza?- mindketten abbahagyták a táncolást és felém fordultak.

-Óó, valaki kamatyolt Mat-tel- vigyorodott el Cry.

- Én nem- vágtam rá túl gyorsan. – Oda adnátok a lakáskulcsot?

Egyikőjük se értette meg mit akarok. Kíváncsi vagyok, mennyi tabletta van bennük- gondoltam. Ismét, lassan elmondtam mi szeretnék.

- Adjátok ide a kulcsot –artikuláltam le a hatalmas hangzavarban. A két lány egymásra nézett.  Azonnal levágtam egy ’mivan’ kérdést.

-A hátad mögött- biccentett lomhán mögém Cry. Féltem megfordulni, nem tudtam mire számítsak. De ami fogadott, úgy meglepett, hogy már az se érdekelt ha Mat toppan be azzal a szőke kurvájával.

 » Egyébként sokszor elgondolkozom azon is, hogy lehet az, hogy tudok nagyon szépen beszélni, és máskor meg mintha kifordulnék magamból. «

Ott állt, a kezében egy szál cigivel, kiszaggatott gatyával, bőrdzsekiben, mint aki egy Hollywood-i filmből lépett volna elő. Mint mindig, most is szívdöglesztő volt, a sok kis liba a sarokban próbálta felhívni magára a figyelmét, de ő csak engem nézett. Ügyet sem vetve másokra az immár elfogyott csikket ledobta a földre. A még perzselő cigi egy lány csupasz lábszáráról a földre pottyant. A lány természetesen azonnal hátrafordult, már visszakézből felpofozta volna, amikor felismerte. Itt mindenki ismerte Roy-t, és a legtöbben nem is féltek tőle, mert ő volt a megtestesült party király. De ők nem ismerték annyira, mint én.

Lazán felénk csattogott, flegma járása már kínozta a szememet. A tipikus ’ most aztán nagyon menő vagyok’ járásával jött felém. Megállt előttem és oldalra biccentett fejjel végig mért. Először engem, majd a csajokat is.

- Szerintem most húzz a faszba – grimaszoltam egyet majd elmentem a jobboldalán a bár felé. Természetesen utánam jött. Most is nagyon idegesített, hogy alacsonyabb nálam. Nem sokkal, nagyjából csak 5 centivel, de zavart. Mellém állt és intett a pultosnak.

- Egy malibu almát és valami hideg sört- odakönyökölt a pultra, felém fordult testtel fürkészte az arcom, majd a szemembe nézett, álltam a pillantását. Nem tudtam miért vagyok még mindig a társaságában, valami ott tartott.

- Mi van? –húztam össze a szemöldököm.

- Még mindig gyönyörű vagy –és felöltötte a féloldalas mosolyát. Ekkor kiadták az italunkat. Roy mindkettőt a kezébe vette és előre tessékelt, a klub hátulja felé. Megforgattam a szemem és elindultam a falra felszerelt ’álpult’ polc felé. Mikor odaértem megálltam, majd megfordultam. A srác még a táncparkett közepén bolyongott. Amikor mellém ért, letette mellém a koktélt, a sört pedig a kezében tartotta.

- Egészségünkre! –nyújtotta koccintásra a korsóját, majd én is hozzákoccintottam a poharamat az övéhez. Mindketten nagyokat kortyoltunk az italból. Ebben a pillanatban lépett mellém az égimeszelő, aki egyszer már lekapott. Unottan felnéztem rá, hogy most mit akar.

- Gina-s- mutatott a poharamra. Rámeredtem a pohárra, majd Roy-ra és végül a srácra. - Láttam mikor beleöntötte. –vágott savanyú képet Roy-ra nézve. Köpni-nyelni nem tudtam, az idegen kezébe nyomtam a poharat, majd rohantam a wc-be. Szó szerint berobbantam a mosdóba, és az egyik wc fölé hajolva azonnal lenyomtam az egyik ujjamat a torkomon. Hogy miért hallgatok egy idegen srácra? Mondtam már, ismerem Roy-t, hülye voltam, hogy erre nem gondoltam. Közben az emberek cserélődtek a helyiségben. Mondhatni nem lepődtem meg amikor éreztem,hogy valaki kiveszi kezemből a hajamat és ő tartja helyettem az apró kilógó tincseket. Én a wc peremét szorongattam, bár tudtam, hogy ez nagyon undorító. Amikor már végre kezdett megszűnni a gyomorrángás, felálltam és lehúztam a wc-t.  Megfordultam és akkor jöttem rá ki fogta a hajam. Egy hatalmas pofont lekevertem az illetőnek, aki megtántorodva húzódott hátrébb.

- Mit képzelsz, bazdmeg?! Hogy ezzel elfelejtem? Takarodj ki innen, ez a női mosdó!- Roy egyhelyben állt zsebre tett kezekkel. Fortyogtam a dühtől, hogy még most is ilyen lazán veszi a dolgot és engem is. Közelebb léptem arcunk csak 10 cm-re volt egymástól és suttogni kezdtem. - Ha most azonnal nem tűnsz el, rád uszítom az egész falkát és kitálalok mindenkinek.

Itt jött volna, az a végzetes rész ahol lesmárol, de ekkor toppant be az előző hősöm és látva aggódó arckifejezésem, letépte rólam a srácot. Roy utolsó cselekedete, amire emlékszem az az, hogy kihúzza a lábam a testem alól, az én fejem pedig hangosan a padlóhoz koppan.

Sziasztok , remélem tetszett az első rész, sokáig írtam, tökéletesítettem :) Remélem jut majd időm és energiám írni a blogot, és gyakran tudom majd hozni a részeket. :) Jó olvasást! xo