Próbáltam felébredni, sikítottam, de senki nem hallotta meg. Meghaltam? Ugyan, az túl egyszerű és felszabadító lenne. Akkor mi történik?
Éreztem,hogy sajog a fejem, de örültem,hogy kezdek felébredni. Körülöttem sötét volt, a hátam pedig neki tapadt a fekvőhelyemnek. Lassan oldalra fordítottam a fejem, és teljesen ledöbbentem. Egy kocsi hátsó ülésén feküdtem, és a bőrüléshez izzadt hozzá a hátam.
Hunyorogtam, próbáltam összpontosítani. Két tenyeremet végighúztam az arcomon, mélyet sóhajtottam, mint aki most ébredt egy pihentető alvásból. Viszont ebben a pillanatban egy hatalmas sikítás hallatszott, azt hittem a fejem menten kettéhasad. Felültem, majd elnéztem balra, mert arra nagy mozgolódás volt. Két srác állt a kocsi mellett, és szemlátomást éppen verekedtek, amikor a sikoltás őket is megzavarta.
Mindkettőjüket azonnal felismertem. Az a colos, aki megmentett a klubban. Majd a másikra néztem. Az autó felé fordult, benézett az üvegen. Az arcomból minden vér kifutott, teljesen lesápadtam mikor felismertem. A lábam remegni kezdett, de hamar abbamaradt a remegés; nem engedhettem meg magamnak,hogy lássa, teljesen kiborultam a viszontlátástól.
Kikaparom a szemedet Just. Ezzel a lendülettel pedig kiszálltam a másik oldalon.
Egyedül álltam ott, a három srác egyre közelebb ért. Nem tudtam mit tenni, segítségért kiáltottam. De senki nem hallotta meg. Mélyet sóhajtottam és próbáltam elterelni a figyelmem a felvillanó emlékről.A lány felé néztem, és ismét éreztem, amit olyan régóta próbáltam eltusolni. A fiúk felé fordítottam a fejem, és hezitáltam. Ahogy számoltam, még 4 perc és eltűnnek az utcáról. Olyan sokszor néztem végig ilyeneket, most miért ne tehetnék ellenne? Mert nem bízom ezekben a fiúkban.
Jött a válasz. Miért, kiben bízol meg? Ez aljas volt, még úgy is,hogy tulajdonképpen magammal beszélgettem.
A lányra néztem, majd a fiúkra, akik még mindig engem figyeltek. Végül lesütöttem a szemem, ezzel a kocsi tetejét bámulva, azon tűnődve, a karma visszaadj-e vajon ezt még.
-Indulhatunk? -néztem a colosra.
-Nyomás- mondta flegmán,miközben Just-ra nézett.Kinyitottam a kocsiajtót, behuppantam az anyósülésre, majd bebasztam magam után az ajtót. Ugyanígy tett a klubos srác, beindította a kocsit és gumit csikorogtatva elindultunk.A Mapesbury Roud-on szeltünk végig. Éjszaka minden olyan másnak tűnt. A fák hatalmas démonokként hajlongtak a szélben, élvezve a nyár első heteit, a barátságos csöndet. A hajlongó fákról rögtön eszembe jutottak a viharos esték, amikor Anyuval és Gretchen-nel a nappaliban ülve filmeztünk, elterelve a figyelmünket a mennydörgésről. Később kiültem az ablakba, és már örömmel figyeltem a tomboló vihart. Számoltam hány mérföldre van, miután egy-egy villám végigcikázott a mélabús sötétségen, fényével és egyszerűségével lehengerelve a nézőit. Pár évvel később pedig már bolondultam érte, kiszöktem az esőbe fotózni az égi eseményeket, Anyuék ellenvetésére. A szobám fala tele volt viharról készült képekkel. De ez régen volt, nagyon régen.
-Szóval Sky... -mondta szórakozottan a sofőr.
-Ja -néztem tovább a mellettünk elhaladó világot. Szememet lecsukva az ablaknak támasztottam a fejem, megpróbálva kicsit pihenni, de a fejem piciket koppanva mindig az ablaknak csapódott. Ugyan azon a ponton. Végül megunva a srác felé fordultam. - Szóval colos...
- Tom -javított ki. Oh, hát van neved is.
-Miért hoztál ki a klubból?- nyitottam le a napellenzőt, tükröt remélve a belső lapján, de legnagyobb szerencsémre, a tokból hiányzott a tükör. Szuper. Kezemet fésűnek használva túrtam végig a hajamon, majd kicsit lelapítva azt, vártam a választ.- Hmm? -sürgettem.
- Nem hagyhattalak ott -figyelte az utat.- Plusz jó árat kapnék érted a fekete piacon. -felém nézett, majd elmosolyodott.
-Faszfej- csattantam fel, majd kikapcsoltam az övem.
-Most mit csinálsz?- nézett hol rám, hol az útra. Majd leparkolt az út szélén.
Olyan kis rendes vagy, még meg se kellett kérjelek rá.
- Szia -vágtam ki az ajtót, majd találomra elindultam, valahol csak kilyukadok. Tom-ot úgy megleptem,hogy reagálni se tudott. Pár perc múlva rohant utánam fejvesztve.
-Mi a fasz bajod van?! -kapta el a bal karom. A jobbal visszakézből felpofoztam. De nem szóltam semmit. A könnyek égetni kezdték as szememet. Ne már, olyan régóta nem sírtam, miért pont most?!
Igazából még én sem tudtam, mi a bajom. Poénkodott és előfordulhat,hogy túlzásba estem. Nagyon érzékeny területre tapintott. De akkor sem értem. Ha valaki, valamikor máskor mondja ezt,röhögve leszarom, vagy visszaszólok. Akkor most miért borultam ki ennyire?
-Hagyjuk -simítottam meg fáradtan jobb kezemmel az arcomat.-Sajnálom -kikerülve őt visszaindultam a kocsihoz.
-De ez mi az istenfasza volt?! -ordított utánam, miközben mögöttem jött. 180 fokos fordulatot véve szembe kerültem vele és visszaordítottam.
-Semmi,egyszerűen semmi közöd nincs hozzá! -éreztem,hogy erősen gesztikulálok, mint általában,amikor nagyon felhúzom magam. Tom gyorsan vette a levegőt, megpróbálta lenyugtatni magát.
Hoppá, már úgy beszélek róla,mintha ezer éve ismerném.
Száját flegmán elhúzva közelebb lépett felém, láttam,ahogy nagy levegőt vesz.Ráncolta a szemöldökét és az orrát pont annyira húzta fel,hogy egy iszonyat szexi grimaszt sikerült összehoznia.
-Egyszer el fogod mondani -mondta félhangosan, egyszerű kijelentésként. Majd felém kezdett hajolni. De abban a pillanatban megállt mellettünk egy autó.
Éreztem,hogy sajog a fejem, de örültem,hogy kezdek felébredni. Körülöttem sötét volt, a hátam pedig neki tapadt a fekvőhelyemnek. Lassan oldalra fordítottam a fejem, és teljesen ledöbbentem. Egy kocsi hátsó ülésén feküdtem, és a bőrüléshez izzadt hozzá a hátam.
Hunyorogtam, próbáltam összpontosítani. Két tenyeremet végighúztam az arcomon, mélyet sóhajtottam, mint aki most ébredt egy pihentető alvásból. Viszont ebben a pillanatban egy hatalmas sikítás hallatszott, azt hittem a fejem menten kettéhasad. Felültem, majd elnéztem balra, mert arra nagy mozgolódás volt. Két srác állt a kocsi mellett, és szemlátomást éppen verekedtek, amikor a sikoltás őket is megzavarta.
Mindkettőjüket azonnal felismertem. Az a colos, aki megmentett a klubban. Majd a másikra néztem. Az autó felé fordult, benézett az üvegen. Az arcomból minden vér kifutott, teljesen lesápadtam mikor felismertem. A lábam remegni kezdett, de hamar abbamaradt a remegés; nem engedhettem meg magamnak,hogy lássa, teljesen kiborultam a viszontlátástól.
Kikaparom a szemedet Just. Ezzel a lendülettel pedig kiszálltam a másik oldalon.
Egyedül álltam ott, a három srác egyre közelebb ért. Nem tudtam mit tenni, segítségért kiáltottam. De senki nem hallotta meg. Mélyet sóhajtottam és próbáltam elterelni a figyelmem a felvillanó emlékről.A lány felé néztem, és ismét éreztem, amit olyan régóta próbáltam eltusolni. A fiúk felé fordítottam a fejem, és hezitáltam. Ahogy számoltam, még 4 perc és eltűnnek az utcáról. Olyan sokszor néztem végig ilyeneket, most miért ne tehetnék ellenne? Mert nem bízom ezekben a fiúkban.
Jött a válasz. Miért, kiben bízol meg? Ez aljas volt, még úgy is,hogy tulajdonképpen magammal beszélgettem.
A lányra néztem, majd a fiúkra, akik még mindig engem figyeltek. Végül lesütöttem a szemem, ezzel a kocsi tetejét bámulva, azon tűnődve, a karma visszaadj-e vajon ezt még.
-Indulhatunk? -néztem a colosra.
-Nyomás- mondta flegmán,miközben Just-ra nézett.Kinyitottam a kocsiajtót, behuppantam az anyósülésre, majd bebasztam magam után az ajtót. Ugyanígy tett a klubos srác, beindította a kocsit és gumit csikorogtatva elindultunk.A Mapesbury Roud-on szeltünk végig. Éjszaka minden olyan másnak tűnt. A fák hatalmas démonokként hajlongtak a szélben, élvezve a nyár első heteit, a barátságos csöndet. A hajlongó fákról rögtön eszembe jutottak a viharos esték, amikor Anyuval és Gretchen-nel a nappaliban ülve filmeztünk, elterelve a figyelmünket a mennydörgésről. Később kiültem az ablakba, és már örömmel figyeltem a tomboló vihart. Számoltam hány mérföldre van, miután egy-egy villám végigcikázott a mélabús sötétségen, fényével és egyszerűségével lehengerelve a nézőit. Pár évvel később pedig már bolondultam érte, kiszöktem az esőbe fotózni az égi eseményeket, Anyuék ellenvetésére. A szobám fala tele volt viharról készült képekkel. De ez régen volt, nagyon régen.
-Szóval Sky... -mondta szórakozottan a sofőr.
-Ja -néztem tovább a mellettünk elhaladó világot. Szememet lecsukva az ablaknak támasztottam a fejem, megpróbálva kicsit pihenni, de a fejem piciket koppanva mindig az ablaknak csapódott. Ugyan azon a ponton. Végül megunva a srác felé fordultam. - Szóval colos...
- Tom -javított ki. Oh, hát van neved is.
-Miért hoztál ki a klubból?- nyitottam le a napellenzőt, tükröt remélve a belső lapján, de legnagyobb szerencsémre, a tokból hiányzott a tükör. Szuper. Kezemet fésűnek használva túrtam végig a hajamon, majd kicsit lelapítva azt, vártam a választ.- Hmm? -sürgettem.
- Nem hagyhattalak ott -figyelte az utat.- Plusz jó árat kapnék érted a fekete piacon. -felém nézett, majd elmosolyodott.
-Faszfej- csattantam fel, majd kikapcsoltam az övem.
-Most mit csinálsz?- nézett hol rám, hol az útra. Majd leparkolt az út szélén.
Olyan kis rendes vagy, még meg se kellett kérjelek rá.
- Szia -vágtam ki az ajtót, majd találomra elindultam, valahol csak kilyukadok. Tom-ot úgy megleptem,hogy reagálni se tudott. Pár perc múlva rohant utánam fejvesztve.
-Mi a fasz bajod van?! -kapta el a bal karom. A jobbal visszakézből felpofoztam. De nem szóltam semmit. A könnyek égetni kezdték as szememet. Ne már, olyan régóta nem sírtam, miért pont most?!
Igazából még én sem tudtam, mi a bajom. Poénkodott és előfordulhat,hogy túlzásba estem. Nagyon érzékeny területre tapintott. De akkor sem értem. Ha valaki, valamikor máskor mondja ezt,röhögve leszarom, vagy visszaszólok. Akkor most miért borultam ki ennyire?
-Hagyjuk -simítottam meg fáradtan jobb kezemmel az arcomat.-Sajnálom -kikerülve őt visszaindultam a kocsihoz.
-De ez mi az istenfasza volt?! -ordított utánam, miközben mögöttem jött. 180 fokos fordulatot véve szembe kerültem vele és visszaordítottam.
-Semmi,egyszerűen semmi közöd nincs hozzá! -éreztem,hogy erősen gesztikulálok, mint általában,amikor nagyon felhúzom magam. Tom gyorsan vette a levegőt, megpróbálta lenyugtatni magát.
Hoppá, már úgy beszélek róla,mintha ezer éve ismerném.
Száját flegmán elhúzva közelebb lépett felém, láttam,ahogy nagy levegőt vesz.Ráncolta a szemöldökét és az orrát pont annyira húzta fel,hogy egy iszonyat szexi grimaszt sikerült összehoznia.
-Egyszer el fogod mondani -mondta félhangosan, egyszerű kijelentésként. Majd felém kezdett hajolni. De abban a pillanatban megállt mellettünk egy autó.
