Sziasztok, sajnálom, hogy szinte 3 hónapja hoztam az utolsó részt :/ Nincs indokom, egyszerűen nem jött az ihlet. Igyekszem most már rendszeresen írni :) Jó olvasást!
Láttam Sky-on, hogy nem nagyon
díjazza a csókos ötletemet. De mit mondhatnék? Eszméletlen dögösen nézett ki az
utcai lámpák gyér fényében, ahogy velem ordítozott, és bevallom tetszett, hogy
ilyen érzelmi reakciót hoztam ki belőle.
Pár centit közeledtem felé,
majd meggondolva magam megálltam. Hülyeség, nincs kedvem ehhez. Egy autó
pont úgy időzítette a parkolást mellettünk, mintha ő zavart volna meg a
"nagy" tervemben. Jobbra fordítottam a fejemet, egy Aston Martin One-77-t pillantottam meg. Fő, hogy feltűnésmentes. Seggfej. Még jó, hogy időre értünk ide. Máskülönben elég nagy szarban lennék. Az órámra pillantottam, egy percet
sem késett.
A kocsi jobb ajtaja kivágódott
és egy magas, vállas ember szállt ki belőle. Mozdulataiból sütött a felsőbbrendűség és a lenézés. Megkerülte a kocsit és kinyitotta a bal ajtót. Nála egy fejjel alacsonyabb, átlagos férfi lépett ki a betonra. Átlagosnak mondható a drága órája, a méregdrága öltönye és a márkás bőrcipője mellett. Borostás arcáról leolvasható volt a közöny és az undor.
Vékony szemöldöke alatt mélyen ülő szemek pillantottak rám. Sokszor láttam már ezeket a karikás szemeket szinte lángolni a dühtől. Nagyon reméltem, hogy most is csak a szokásos rideg viselkedési formuláit fogja alkalmazni. Én odaadom a pénzt és ő a kedvétől függően megdob pár száz fonttal. Ahogy az arcán próbáltam kiigazodni, hogy mire számítsak , Skyler mellettem a karját összefonta a mellkasa előtt és kérdőn, csodálkozóan nézett rám, majd a két férfira, akik még mindig 3-4 méterre álltak tőlünk és várták, hogy én tegyem meg az első lépést.
Biccentettem egyet feléjük,
majd a kocsihoz mentem, kinyitottam az anyósülés felőli ajtót, és az ülés alá nyúltam. Egy vastag pénzköteget vettem ki alóla, kimásztam, majd becsaptam az ajtót.
Skyler-t figyelik. Nem akarom
ezt. Visszasiettem
hozzájuk és az alacsony férfi elé álltam. Mellette karnyújtásnyira állt a testőrének mondható unokaöccse. Felé nyújtottam a köteg pénzt.
-1560 font, pontosan - mondtam.
A férfi fejét kicsit hátrahajtva felnézett rám. Hunyorogva, szemöldökét enyhén
ráncolva, elismerően.
-3 hét alatt? Nem rossz Tom-
és elvette a kezemből a pénzt. - Drágábban adtad?
- Csak akiről tudtam, hogy drágán is megveszi - villantottam
egy sunyi, tartózkodó félmosolyt.
- Ezért vagy az egyik kedvenc
emberem - orrát felhúzta és egy gyors lélegzetvételt hallatott, ami inkább
olyan gondolatokat ébresztett az emberben, hogy nincsen nála zsebkendő, minthogy egyszerűen csak elégedett. Legalábbis most ez azt jelentette. -
Menj a kocsi csomagtartójához Iron-nal. - utasított,
miközben nem rám, hanem a hátam mögé nézett. Tudtam, hogy Sky-t figyeli. Nagyon
reméltem, hogy nem kapok újabb munkakört.
Biccentettem és a
kocsihoz mentem. Iron leguggolt és a kipufogó mellé nyúlt. Egy csinos csomag
tablettát vett elő, majd még egy zacskót. De abban nem
tabletták voltak. Az izomkolosszus a kezembe nyomta az eladnivalót és
visszaterelt a főnökhöz.
- Ide figyelj. Ebben van vagy
500 tabletta. Darabja 15 font, érted? - bólintottam. Ezeknek is emelte az árát.
kíváncsi lennék, miért. - Ez meg új cucc. Legalábbis a mi piacunkon. - vagyis
azt akarta mondani, hogy az Ő piacán. - Ennek 45 font
grammja. - leesett az állam. Hogy mennyi? A zacskó legalább volt fél kiló.
Hüvelykujjamat lágyan
belenyomtam a fehér porral teli csomagba.
- Még is mi ez? Heroin? - nevettem.
De ők nem nevettek és ez számomra baljósnak bizonyult. NA, NE.
- Add el az egészet július
végéig. Szeptemberben találkozunk, Tom - és szándékosan odamondta a nevemet a
mondat végére, hogy nyomatékosítsa magát, hogy bármilyen úton, de találkozni
fogunk. Akkor is, ha én eltűnök a városból és Hollandiában találnak rám Amszterdamtól 34 km-re.
- És bízok benned - mondta
megtorpanva, így félig szállt csak be a kocsiba. Jobb karja a tetőn pihent, a bal pedig a
kocsiajtó tetején. - Szóval ne bazd el - és ismét
majdnem beszállt, amikor még visszafordult, mint akinek van egy olyan kérdése,
amire nincs jó válasz. - Mit mondtál, ő kicsoda...? - Skyler felé nézett, én pedig hátrafordultam, bár nem tudom miért. Nyilván tudtam, hogy róla beszél.
-A barátnőm.
- Neve is van? - türelmetlenkedett.
- Skyler - mondta a lány a
hátam mögött, teljes magabiztossággal. Ezt nem kellett volna.
- Üdvözletem Skyler - emelte
meg a férfi a bal kezével a nem létező kalapját. - Még találkozunk.
Remélem, soha többet nem
látod.
- Viszlát, Tom- megint
eljátszotta a "majdnem beülök és elmegyek végre" játékot. De nem.
Megint visszafordult felém. Kezében egy köteg pénzzel. - 760, oszd be. – Majd
felém dobta és én elkaptam.
- Kösz – mondtam minden hála
nélkül, ő becsapta maga mögött az ajtót
és már ott sem voltak. Hallgattuk a kocsi hangját, ahogy távolodik, majd egy
hatalmas fékcsikorgást, amint elkanyarodik valahol messze. Egy másodperc nem
telt el aközött, hogy a kocsit már nem hallottuk és aközött, hogy Sky mellém
lépett.
- Szóval díler vagy – mondta,
kezét mellkasa előtt összekulcsolta, fázott. De túlságosan érzéketlen voltam
ahhoz, hogy foglalkozzam vele. – És még a barátnőd is vagyok.
- Ja – válaszoltam. A pénzt
forgattam a kezemben és nem értettem ezt a nagylelkű fizetséget. Eddig sosem
kaptam ennyit. Talán a heroin miatt kaptam, biztatónak? – Így egyszerűbb volt
elrendezni. Most te mondj valami sötét
dolgot magadról, hogy kvittek legyünk.
Hallgatott, nem mondott
semmit. Csak álltunk az út közepén, egymás mellett és összeért a felkarunk.
Hallgattuk az éjszaka hangjait, a halkan susogó nyári szelet, az autók távoli
moraját és a ... kurva szúnyogok
zümmögését. Baszki, pedig most költői akartam lenni.
A bal felkaromra csaptam, éppen
abban a pillanatban, amikor észrevettük, hogy jön egy kocsi balról, megcsípett
egy kis vérszívó. Az út bal széle felé hátráltunk és beszálltunk a kocsiba.
Szokatlan érzés volt, hogy az autóban egy nő ül a balomon.
- Vagy ne mondj semmit –
elővettem a telefonom, hogy megnézzem, mennyi az idő. Fél kettő múlt 4 perccel. . – Mi legyen? – néztem rá. A
karjait még mindig a melle alatt tartotta, csak kicsit lazábban. Ez már nem a
”fázom, vedd már észre” testbeszéde volt. Ahogy a vállait tartotta, úgy vettem
észre, mintha valami fájó dolog jutott volna eszébe.
- Haza vinnél? – kérdezte. Az
elmúlt fél órában nem nagyon hallottam a hangját. És most jó volt, hogy megint
beszélt. Nem mintha annyira érdekelt volna. Csak az a helyzet, hogy pár órája
ismertem, és már most szép sztorink volt egymással.
- Aha – megmondta a címet, és
örültem, hogy nem kell hozzá elővennem a telefonom, hogy beüssem a GPS-be. Nem
messze volt a diszkótól, ahol találkoztunk.
Már nem messze voltunk, amikor
a telefonom hangosan megszólalt:
„Önnek új szöveges üzenete,
SMSe ÉRKEZETT” Üvöltötte a férfihang a végét. Sky megijedt a hirtelen
ordibálás miatt és összerándulva felém kapta a fejét.
Andy írt.
Haza ne gyere, itt
vannak.