2014. február 15., szombat

2. fejezet Tom

*Még az nap
-Baszki, ébredj már fel! -ordított a fülembe Andy. Válaszul erősen vállba bokszoltam,majd átfordultam a másik oldalamra.-Fúú,legalább élsz -fújta ki a levegőt megkönnyebbülve. De nem hagyott békén. Mint egy felpörgött duracel nyuszi rántotta le rólam a takaróul szolgáló zuhanyfüggönyt. Dühösen lábszáron rúgtam az immár megint álló haverom. A szememet persze még mindig nem nyitottam ki. Csak tovább feküdtem a fürdőszobaszőnyegen. Végül Andy megunta és megfogott a hónaljamnál,felemelt és alátámasztott. -Bazd meg,te jól kiütötted magad! - kitámolyogtunk az előszobába. Ránéztem a felfüggesztett órára majd a szemem az ablakra kaptam.
-Mi a szart csinálunk negyed hatkor? -mondtam és kerestem az egyensúlyom. Nem ment. Valószínűleg az éberségemmel hagytam a fürdőszoba padlón. Dülöngéltem még egy kicsit ,majd Andy-re néztem. Vártam a magyarázatát.
-Olyan fél négy fele kidőltél, Mark-kal azt se tudtuk megéled e a reggelt -mondta.
-Egyáltalán hol vagyok? -néztem körbe.- Ez a hely nem úgy néz ki,mit a tegnapi disco...
-Mit tudom én. Ide jöttünk. Amúgy meg,el kell húznunk mert kihívták a rendőröket -morogta. Kiértünk a kocsijához és beszálltunk. Andy persze tök józan volt és egyáltalán nem volt másnapos. Nem sokat szoktam látni inni meg drogozni. Inkább az őrangyalomnak tekinteném.
Kicsit megémelyegtem. Forgott körülöttem a világ.
-Ha behánysz a kocsimba elpostázlak Vietnámba, bazd meg- tette hozzá és sebességbe rakta a kocsit. Olyan rendes haverom van, hogy még a legrosszabb pillanataimban is ilyen lágy beszédű teremtés.Mindegy, túl régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy ne mondjuk a másik arcába azt, amit gondolunk. - Egyébként keresett a főnök- szorongatta a kormányt, tekintetét az útra szegezte, nem akart rám nézni. Laposakat pislogva sóhajtottam egyet, majd a zsebembe nyúltam és kivettem egy tablettát. A kocsiajtó rekeszébe süllyesztett vízzel lenyeltem majd Andy-re néztem. -Mit vettél be?
-Csak fájdalomcsillapítót, szétrobban a fejem- vontam vállat. - Mit akart?
-Azt kérdezte, mikor viszed a pénzt.
-Majd holnap- vontam ismét vállat. Andy hirtelen félre állt a kocsival és a fékre lépett. Halál komoly arckifejezéssel felém fordult, majd kicsatolta az övét. Idegesen a hátsó ülésen időző kabátja felé nyúlt és elővett belőle egy dobozt. Rágyújtott.
-Ezt kurvára nem kéne ilyen lazán venned- rázta meg némi undorral a fejét.-Hülye vagy te? 'Majd holnap...'-utánozta a hangom pár oktávval feljebb.- Ez nem így megy a kurva életbe- csapott mindkét kezével a kormányra. Jobb kezével kivette a cigit a szájából és kifújta a füstöt. Az ablakon nézett kifelé, nézte a kihalt utcát.
A kézifék alá dobott dobozért nyúltam, én is kihúztam egy szálat. Meggyújtottam majd fejemmel Andy felé fordultam.
-Este elviszem neki- dőltem hátra az ülésben. Elgondolkodtam azon, mi lenne ha Andy nem szól. Holnapra egy elhagyatott sikátor közepén is fekhetnék, úgy,hogy senki nem tudna arról,hogy meghaltam.

*A Halloween -i partin
A csaj ott feküdt mellettem, fogalmam sem volt mit kezdhetnék vele. Már egy órája volt,hogy elájult, mentőt pedig nem hívhattam. Akkor jött volna a rendőrség is, az meg végképp nem hiányzott.
A cigicsikket kivettem a számból és a betonba dörzsöltem majd elpöccintettem. A lányra néztem, aki a kabátomon feküdt, az amúgy hideg lépcsőn. Feje a combomon pihent, mellkasa egyenletesen mozgott fel-le.
-Ha nem kelsz fel, kénytelen leszek itt hagyni -suttogtam, mintha meghallhatná. Isten tudja, miért szóltam neki a bedrogozott italáról, amikor annyi esetben inkább félre néztem. Lehet,hogy inkább hagynom kellett volna. Jöhetne a hülye szöveg, hogy biztos azért, mert megfogott benne valami, hogy csak azért mert ez első pillantásra szerelem. De nem. Nem mondom,hogy nem szép, hogy nem töltenék el vele egy éjszakát, hogy hagynék szívásnyomokat a nyakán. De semmivel sem különb mint a többi. Ugyanaz az elcseszett élet. Csak egy a sok őrjöngő tini közül. Jobb kezemmel egy tincsével szórakoztam és azon gondolkodtam, vajon hány éves lehet. Ki volt az a faszi aki a mosdóba is utána ment, ő miért él ilyen életet. Lehet, neki nincs is indoka, csak a szülei ellen lázad. Velem ellentétben. Bár lenne ki ellen lázadjak.
Megráztam a fejem, mintha ezzel ki tudnám rázni a gondolatot a fejemből. Nem, nincs szükségem senkire. Ők nem gondoltak rám, magamra hagytak, akkor én miért akarjam őket?
Ránéztem a mozdulatlan lányra. Ujjaimmal óvatosan végigsimítottam bal halántékán, pont ott ahol beverte a fejét. Végül is örültem,hogy egybe ki tudtam hozni, miután annak a srácnak behúztam még egyet a gyomra alá. Talán jó haverok is lehettünk volna, ha nem lép fel bennem a rég szunnyadó védelmi ösztön.
Hátradőltem, könyökömet a mögöttem lévő lépcsőre támasztottam. Sóhajtottam. Az órámra pillantottam. Elhúzott szájjal állapítottam meg,hogy fél óra múlva 1. Lassan indulnom kell. Megint a lányra néztem.
-Ó a picsába, a nők visznek a sírba- motyogtam majd a kezembe fogtam a lányt. Vele a kezemben, menyasszony stílusban leguggoltam,hogy a kezembe tudjam venni a lépcsőfokon fekvő kabátom. Szitkozódva Andy kocsijához mentem, majd körbe néztem. Csak pár kóbor lelket lehetett látni az utcán, azok se voltak már tiszták.
Gyorsan átgondoltam, még is,hogy akarom kinyitni a kocsit. A csajt óvatosan a bal vállamra dobtam, bal kezemmel pedig fogtam a combjainál.
-Micsoda lábak - néztem rá .-Nem, Tom, koncentrálj-  és a jobb zsebembe nyúltam a pótkulcsért. Megnyomtam a kulcsot, majd amikor hallottam,hogy kattannak a zárak, kinyitottam a hátsó ajtót. Óvatosan befektettem a hátsó ülésre. Kabátomat összegyűrtem és a feje alá tettem. Ott feküdt alattam, bal térdemmel támaszkodtam felette és végig néztem rajta. Megnyaltam a számat.
-Ó, csak ébredj majd fel -gondoltam. Majd azt is megjegyeztem, hogy ha addig nem lesz eszméleténél mire végzek, elviszem egy közeli kórházba.
-Te még is mi a bűnbánatos faszomat csinálsz a barátnőmmel?!- ordította valaki mögöttem. Kimásztam a kocsiból és körbe néztem. A klub felől egy férfi közeledett, egy fehér trikóban és egy fekete csőnadrágban volt, már amennyire megtudtam állapítani az utcai lámpák fényében. - Válaszoljál te szarházi- ért a közelembe és felém köpött egyet. Az állkapcsom remegett a dühtől, hogy egy ilyen kis seggdugasz áll le velem balhézni.- Mit csinálsz Sky-al?!- üvöltött még mindig.
A hajamba túrtam.
- Szerintem most takarodj vissza anyádba- éreztem,hogy arckifejezésemből árad a lenézés. És valószínűleg igazam volt mert a srác azonnal nekem jött. Gyomorszájon ütött majd mikor emeltem a kezem,hogy behúzzak neki egyet, sikítás hallatszott az utca túloldalán.

2013. december 29., vasárnap

1. fejezet Skyler

Már nagyjából 1 órája ültem a földön és vártam. Mikor haza értem, keserűen vettem tudomásul, hogy nincsen kulcsom és otthon sincs senki. Ujjaimmal türelmetlenül zongoráztam a padlón. Azon gondolkodtam, hol lehetnek a többiek.  Cry és Jenna nagy valószínűséggel még a diszkóba vannak. Hamy pedig… nos, Hamy-ről pedig fogalmam sincs, megint kinek a hátát karmolja véresre. Én Mat-től jöttem el, miután közölte, hogy senkitől nem akar semmit, köztük tőlem se. Mondjuk ez egy elég érdekes helyzet, tekintve, hogy nem egyszer téptem szét a lepedőt alatta és, hogy többet tudok róla bárkinél. De ha a legőszintébb akarok lenni, akkor leszarom. Én is basztam már így át srácokat, elhitettem velük a lehetetlent, ők meg, mint én reggel a fájdalom csillapítót, simán bevették.
Végül meguntam, hogy a földön porosodjak. Amiről persze megint eszembe jutott valami kreatív dalszöveg.
„Én pedig a földön vagyok eltiporva végleg, nem érzek mást csak cseszett nagy ürességet.”  Nos, tudom, hogy nem vagyok egy Shakespear . De a jelenlegi felállásban, igen ideillőnek találtam a szavakat. Tehát, felálltam, leporoltam magam és neki indultam az éjszakának.
Amint kiértem, előkaptam a cigis dobozom, kihúztam belőle egy szálat és rágyújtottam. Még most sem értettem, hogy szokhattam rá, hiszen nem volt benne semmi különlegesség, ellenben már csak megszokásból is szívtam. Kint az utcán sokan megbámultak a ruhám miatt, de mit akar
az ember egy halloween-i jelmezben? Ráadásul büszkén lépkedtem a törött szárnyaimmal és az ördögfarkammal, kezemben a szimbolikus glóriával. A fekete ruha kihangsúlyozta minden porcikám és a vörös öv a csípőmön mindent vitt. Megigazítottam a hajam, hogy az ördögszarvak csak kicsit kandikáljanak ki alóla, pont, ahogy kell, mintha pont most vedleném le az angyal külsőm. Ha nem is öltöttem volna ilyen maskarát, akkor se néznének át rajtam, már csak a 180 cm-ért sem.
Útközben találkoztam vérfarkassal, boszorkánnyal, ördöggel (azonnal végig mértük egymást) és egyéb, számomra meglepő figurákkal.
Már nem voltam messze a diszkótól. A lábam viszont kezdte megadni magát az új fekete balerina cipőmben, ezért lekaptam és mezítláb folytattam az utamat. A bejáratnál megállítottak a kidobók, hogy pecsétet nyomjanak a kezemre, de villámgyorsasággal mutatattam fel bal kézfejemet, hogy ma este jártam már itt. Beléptem a diszkóba, és körbepásztáztam. Hatalmas tömeg volt, a bárpultnál szintúgy, és a barátnőimet sehol nem láttam. A koboldok, boszorkányok, zombik egyvelegében megpillantottam a két riszáló hulla hercegnőt. Megindultam feléjük. Háromlépésnyire voltam tőlük, amikor elkapta a csípőmet egy majd’ 2 méter magas srác és magához húzott. Morcosan a szemébe néztem, ő pedig meglepetten engedett tovább. Oda mentem hozzájuk és kiabálni kezdtem, hogy megértsék, amit mondok a hangos zene mellett:
- Mikor jöttök haza?- mindketten abbahagyták a táncolást és felém fordultak.
-Óó, valaki kamatyolt Mat-tel- vigyorodott el Cry.
- Én nem- vágtam rá túl gyorsan. – Oda adnátok a lakáskulcsot?
Egyikőjük se értette meg mit akarok. Kíváncsi vagyok, mennyi tabletta van bennük- gondoltam. Ismét, lassan elmondtam mi szeretnék.
- Adjátok ide a kulcsot –artikuláltam le a hatalmas hangzavarban. A két lány egymásra nézett.  Azonnal levágtam egy ’mivan’ kérdést.
-A hátad mögött- biccentett lomhán mögém Cry. Féltem megfordulni, nem tudtam mire számítsak. De ami fogadott, úgy meglepett, hogy már az se érdekelt ha Mat toppan be azzal a szőke kurvájával.
 » Egyébként sokszor elgondolkozom azon is, hogy lehet az, hogy tudok nagyon szépen beszélni, és máskor meg mintha kifordulnék magamból. «
Ott állt, a kezében egy szál cigivel, kiszaggatott gatyával, bőrdzsekiben, mint aki egy Hollywood-i filmből lépett volna elő. Mint mindig, most is szívdöglesztő volt, a sok kis liba a sarokban próbálta felhívni magára a figyelmét, de ő csak engem nézett. Ügyet sem vetve másokra az immár elfogyott csikket ledobta a földre. A még perzselő cigi egy lány csupasz lábszáráról a földre pottyant. A lány természetesen azonnal hátrafordult, már visszakézből felpofozta volna, amikor felismerte. Itt mindenki ismerte Roy-t, és a legtöbben nem is féltek tőle, mert ő volt a megtestesült party király. De ők nem ismerték annyira, mint én.
Lazán felénk csattogott, flegma járása már kínozta a szememet. A tipikus ’ most aztán nagyon menő vagyok’ járásával jött felém. Megállt előttem és oldalra biccentett fejjel végig mért. Először engem, majd a csajokat is.
- Szerintem most húzz a faszba – grimaszoltam egyet majd elmentem a jobboldalán a bár felé. Természetesen utánam jött. Most is nagyon idegesített, hogy alacsonyabb nálam. Nem sokkal, nagyjából csak 5 centivel, de zavart. Mellém állt és intett a pultosnak.
- Egy malibu almát és valami hideg sört- odakönyökölt a pultra, felém fordult testtel fürkészte az arcom, majd a szemembe nézett, álltam a pillantását. Nem tudtam miért vagyok még mindig a társaságában, valami ott tartott.
- Mi van? –húztam össze a szemöldököm.
- Még mindig gyönyörű vagy –és felöltötte a féloldalas mosolyát. Ekkor kiadták az italunkat. Roy mindkettőt a kezébe vette és előre tessékelt, a klub hátulja felé. Megforgattam a szemem és elindultam a falra felszerelt ’álpult’ polc felé. Mikor odaértem megálltam, majd megfordultam. A srác még a táncparkett közepén bolyongott. Amikor mellém ért, letette mellém a koktélt, a sört pedig a kezében tartotta.
- Egészségünkre! –nyújtotta koccintásra a korsóját, majd én is hozzákoccintottam a poharamat az övéhez. Mindketten nagyokat kortyoltunk az italból. Ebben a pillanatban lépett mellém az égimeszelő, aki egyszer már lekapott. Unottan felnéztem rá, hogy most mit akar.
- Gina-s- mutatott a poharamra. Rámeredtem a pohárra, majd Roy-ra és végül a srácra. - Láttam mikor beleöntötte. –vágott savanyú képet Roy-ra nézve. Köpni-nyelni nem tudtam, az idegen kezébe nyomtam a poharat, majd rohantam a wc-be. Szó szerint berobbantam a mosdóba, és az egyik wc fölé hajolva azonnal lenyomtam az egyik ujjamat a torkomon. Hogy miért hallgatok egy idegen srácra? Mondtam már, ismerem Roy-t, hülye voltam, hogy erre nem gondoltam. Közben az emberek cserélődtek a helyiségben. Mondhatni nem lepődtem meg amikor éreztem,hogy valaki kiveszi kezemből a hajamat és ő tartja helyettem az apró kilógó tincseket. Én a wc peremét szorongattam, bár tudtam, hogy ez nagyon undorító. Amikor már végre kezdett megszűnni a gyomorrángás, felálltam és lehúztam a wc-t.  Megfordultam és akkor jöttem rá ki fogta a hajam. Egy hatalmas pofont lekevertem az illetőnek, aki megtántorodva húzódott hátrébb.
- Mit képzelsz, bazdmeg?! Hogy ezzel elfelejtem? Takarodj ki innen, ez a női mosdó!- Roy egyhelyben állt zsebre tett kezekkel. Fortyogtam a dühtől, hogy még most is ilyen lazán veszi a dolgot és engem is. Közelebb léptem arcunk csak 10 cm-re volt egymástól és suttogni kezdtem. - Ha most azonnal nem tűnsz el, rád uszítom az egész falkát és kitálalok mindenkinek.
Itt jött volna, az a végzetes rész ahol lesmárol, de ekkor toppant be az előző hősöm és látva aggódó arckifejezésem, letépte rólam a srácot. Roy utolsó cselekedete, amire emlékszem az az, hogy kihúzza a lábam a testem alól, az én fejem pedig hangosan a padlóhoz koppan.

Sziasztok , remélem tetszett az első rész, sokáig írtam, tökéletesítettem :) Remélem jut majd időm és energiám írni a blogot, és gyakran tudom majd hozni a részeket. :) Jó olvasást! xo